2015. június 8.
Játék határok nélkül...

GYŐRÚJFALU - DARNÓZSELI - KIMLE - LIPÓT - KISBODAK - DUNAKILITI - DUNACSÚNY - BEZENYE - MOSONMAGYARÓVÁR - ANDAU

Megkaptam a fejemre, hogy lusta vagyok postot írni, úgyhogy klíma bekapcsol, hadd szóljon! Volt a '90-es években egy nemzetközi vetélkedő, amely arról szólt, hogy hogyan tudják a különböző országok színeiben játszó csapatok tagjai a legkülönfélébb módokon sárba tiporni az önbecsülésüket több millió néző előtt. Ez volt a Játék határok nélkül... és természetesen nem erről fog szólni a post, az önbecsülés sárba tiprását kicsiben pedig meghagyom a többi blognak, helyesírásuk és fogalmazási képességük ajándékaként azoktól, akik szívesen végigolvasnának egy postot, de maradandó agykárosodás nélkül ez lehetetlen. A cím minden bizonnyal kitűnő hangulatkeltő elem lehetne egy Index címlapon is, mert ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyar lányok szüzességét. Csak egyszer.

Akkor miről szól ez a post? Gondolkodom... elfelejtettem. "Mentünk, fotóztunk, mentünk, fotóztunk, szép a táj, mert állítólag ilyeneket kell írni, mentünk, fotóztunk, amúgy fogalmam sincs, hogy hol, csak meglegyen a renCCám." Ugye, milyen szar?

Ááá, meg is van... fehér 260-as. Aaronnal bepattantunk az Audiba, és kilinccsel előre elindultunk, hogy ne vonatpótlót fotózzunk. Az még hagyján, hogy minden fotó után reflexből bal oldalra mentem, még az övet is a másik oldalon akartam becsatolni. Nem, hogy jobbkormányosat szerzett volna. Volt valami necces szitu valahol, amit meg akartam írni, mert megkért rá, hogy ne, de már sajnos elfelejtettem, mert csak mentünk, fotóztunk és világtalan vagyok.

A Szigetközben járunk, ahol minden falunak van egy E94-ese, meg 280-ast is lőttünk "valahol falun", úgy emlékszem, valami D-vel kezdődött, de majd megnézem térképen, hogy aztán hibásan írjam le. Áá, nem bírom...

Darnózseli buszfordulójáról sok falu példát vehetne, két oldalon egy-két kocsiállás a menetiránynak megfelelően, a végén fordítókorong. Vagy ezt nem így hívják? :O Négy autó lakik itt, ami a környéken mozog, természetesen a fenti 280-as is idevalósi és nagyjából innentől látja el a térséget a mosonmagyaróvári üzem. Éppen ezért valamelyik ottani selejtsoros 200-as reményében tettünk egy betérést Kimlére, Aaron pedig sosem lőtte még ki ilyen alanyi jogosan az utolsó hiányzóját Novákpusztán.

  A híres és gyönyörű, két kilométer hosszú lipóti gesztenyesoron keresztül csak napi egy közforgalmú járat közelíti meg Lipótot, de valószínűleg az óvári üzemhez tartozó, szintén lipóti faszánkó is idetéved, amikor hetente egyszer aknázni megy.

A lipóti kocsik általában a Holt-Duna partján találhatók meg. Értelemszerűen ELJ-930 nem volt már, mint két és fél éve, de a hely nekem kihagyhatatlan, ha erre járok. :)

Csapatunk tovább a Szigetköz már izgalmasabb területein Dunaremete és Püski felé. Kisbodakon nem lakik volános autó, de menjünk már be oda is, mindjárt jön a helyijárat. :)

Dunakiliti széléhez érve sosem gondoltam, hogy egyszer tényleg a fordaautó fogad majd itt, sőt azt sem gondoltam, hogy ez még fordaautó. Nem egyszer sikerült már itt brutális tartalékokat kifogni, a CLY-114 például a kép készítése után néhány héttel lett selejt. Nekem pedig ez a 415-ös volt hasonló kategória, mint Áronnak a KTY-743. Lehet vágni! (:

A nap elején tervbe volt véve, hogy megkeressük Óvár két háromajtós 263-asát. Ez akkor még nem bizonyult nehéz feladatnak, mert mindkettő fix fordát jár, évek óta ugyanott. Nos, Rajka felé is minden közlekedett aznap, csak a GXD-415 nem, de legalább az óvári telepen sem volt egyik sem, öröm és boldogság.

Ha már eljöttünk Rajkáig, ugorjunk át Dunacsúnyba. Komoly, hogy a rajkai, óránként közlekedő járaton kívül még hétvégén is 15 perces követést kap a falu, de a naponta csak néhány alkalommal, a helyi Yacht-klubig közlekedő 90-es járat mindent visz. A képen szereplő útnak egyébként nagyjából 500 méter után vége, onnantól a járat útvonala gyakorlatilag a Duna töltésén fut.

Rajkára ismét BN12-es érkezett, irány Bezenye, hátha a másik 263-assal nagyobb szerencsénk lesz. Hát persze.... :D

Ezek után már csak abban bíztam, hogy Óvárról a következő indulást viszi majd, mert ezzel tulajdonképpen végig is mentünk az összes, környéken dolgozó kocsin. Örültem a JOY-193-nak is, nem arról van szó... lényegében Kisalföldországban már minden 200-asnak örülni kell, amin nincs kijelző, mert néhány hónapon belül eltűnik ezek látványa, de Győr környékén már évek óta ritkaságszámba megy egy táblás kocsi.

Nekem Jánossomorján még volt egy elintézetlen ügyem a KCM-490-nel, innen pedig már csak egy ugrás a Sugár Andau, amit meglepő módon így hívnak és eddigi tapasztalataink szerint két Postbus kocsinak ad otthont. Egyébként is túl snassz lett volna, ha egy órán belül csak két országban járunk, de legnagyobb szerencsénkre valamelyest változott a leosztás és mióta utoljára erre jártunk, a Blaguss is beszállt a buliba.

Ennyi fért bele mai vetélkedőnkbe, melynek egyik tanulsága az, hogy mindig a szovjet csapat nyer, a másik pedig, hogy ha Magyarországon blogozol, tanulj meg értelmesen fogalmazni! Puszkáááááány! ;)

(c)bobalt 2006-2015
www.volanosoldalak.hu