2014. október 11.
Tramwaytagpótló járat

MESZTEGNYŐ - BÖHÖNYE - NAGYATÁD - NAGYKORPÁD - SZABÁS - HETES - ZIMÁNY - ÖREGLAK - FONYÓD - BALATONSZÁRSZÓ - BALATONFÖLDVÁR

Csókolom, szevasztok és mindenki számára megfelelően behelyettesítendő, nem-, kor- és ábrázatfüggő köszönés. Idén a mai napon rendezte meg a Wiener Linien a Tramwaytag című rendezvényét, melynek alkalmából most alaposan bejárjuk Észak-KaposVolán megyét. Akinek lefőtt a KV, emailben várom az összefüggést. Nyári dallam járja át a szívem, a sötétedésig kitűzött útvonal nagyjából 650 kilométer, reggel 5-kor már frissen, üdén, de főleg kialudva indulunk útnak, mint mindig. :)

Az első fények még az Omló Volán felségterületén, Nyírádon érnek. Dísztárcsás, kintalvós BFA-217 és "semmi extra" kategóriás KKL-609. Balatonszentgyörgyön megkezdjük a tényleges cél, a Kapos Volán buszainak fotózását, a vasútállomáson pontosan kétszer annyi busz vár minket, mint kellene. Az első napsugarak megcsillannak az FJF-005 és az EKR-079 világoszöldjén, 8-kor nyit a KVzoo, néhány perc múlva pedig már Somogyszentpálon fotózzuk az EKR-076-ot. A Kapos Volán egyik jellemző típusa a 415-ös, a túra részemről nagyrészt ezekre irányult, hiszen egy-két év múlva már valószínű, hogy nem tudjuk ezeket a kocsikat fotózni.

Marcaliban körbenéztünk az autóbuszállomáson, síri csend és hullaszag, a tárolón nagyrészt Credo és Rába. Fotózásaink során már megszoktuk a részben direkt, részben véletlennek köszönhető kitűnően időzített érkezést, ebben Mesztegnyőn sem hazudtoltuk meg magunkat. Az itteni kisvasutat az erdészet üzemelteti, hétközben faszállításra (nem röhög!) használják, vasárnapi napokon pedig 10 és 14 órakor személyvonat közlekedik. Tehát negyed óra múlva. :)

A következő etap a böhönyei autók felkeresése volt, papírforma szerint helyén találjuk az LKG-875-öt és a JZE-239-et. Nabival is kezdünk jól állni, a Kapos Volán ezekből a kocsikból is meglehetősen sokat üzemeltet. Böhönyén ismét megleptük saját magunkat, amikor összehasonlítottuk a menetrendet és a pontos időt. Megfogtuk a délelőtti pók két lábát, így egy újabb MátraKapos Volános Credoval lettünk gazdagabbak. Véletlenül nagyobbra sikerült hagyni a fotó elejét, mert annyira szép ez a busz, hogy le sem tudtuk venni a szemünket róla, kitűnő dísze a 69. blogpostnak. Egyértelműen a bal oldali. :)

Közben befutott a Volánbusz nagyatádi Intourója is.

Rendületlenül robogunk Nagyatád felé az egyik ex. Jászkun Volános 417-es reményében, Segesden gyors fotószünet a GSM-312-ből kifolyólag. Nagyatádon pedig láss csodát... a Kapos Volán 2011-ben vásárolt meg két darabot a Jászkun Volántól selejtezett 417-esekből. A másik autó, a KFH-528 Kaposvár állományába tartozik.

A tárolón mindenféle 200-as és 415-ös, de annyira egymáson, hogy inkább nem erőltettük. Természetesen az AIJ-002 állt a legnagyobb bokorban. Csengessünk vonatot, az állomáson figyel a 237-es Bézé...

...az állomás előtt pedig szobor ABmot. Alakul a flotta... :)

Autóbusz indul Lábod útirányon át Nagykorpádra, a JIT-698 és az FJF-010 érintésével. Említettem már a Nabikat?

A környékbeli maszek autóinak egy részével találkoztunk Marcaliban és útközben, a mennyei bajnokságok errefelé is lekötik a maszekok vasárnapjait, javában zajlik a pályákon a nyolcegyezés. Ebből kiindulva nem számítottunk túl sok jóra ilyen téren, sajnos be is jöttek számításaink.

Az egyik útba eső falu Szabás, ahol elméletileg nem kell autót keresnünk, de nem mehettünk át úgy a falun, hogy ne látogattuk volna meg a Kutasi Béke MGTSZ Szarvasmarha telepét. :)

Kutason megtaláljuk az éppen indulási idejére várakozó LLN-925-öt. A délelőtti és a délutáni időpont számtani közepére beszúrt ütemen felüli KV elfogyasztása közben egy környékbeli veterángyűjtő Úriember kapcsán jót beszélgetünk a helyiekkel a hobbinkról és a régiségekről, nagyon barátságos emberek élnek errefelé. Úttalan utakon, jó hangulatban közeledünk Somogysárd felé, ahol egy Nabi és egy Rába lakik, a helyükön találjuk őket.

Hetesen még nem sokan fotóztak buszt, a falunak nincs külső telephelyes autója. Nekünk azért sikerül belefutni a napi néhány járat egyikébe. Gyors fotóhelykutatás a naposajtós kivitelezéshez, az eredmény önmagáért beszél.

Kaposvárt kihagyjuk, mert nem ezért jöttünk, Zimány a következő úticél. Útközben azért felnézünk a toponári kempinghez, aminek köszönhetően megtudjuk, hogy az FKC-106-ból LPZ-727 lett.

Nos, nagyjából az egész fotótúra útvonalának időfekvését a zimányi autót érő fényviszonyok köré építettem fel. JUPiiiii. :)

Fejenként 280 kép ellövése után kezdett csökkenni az "ennyi fotó biztos, hogy elég lesz róla?" érzés, elindultunk Somogyjádra, ahová nem kifejezetten a Credo miatt mentünk. Még mindig jár a cukorka, a kiemelkedő ööö... kiszolgálás és a 69. blogpost kedves mosoly, ez tökéletesen elég ahhoz, hogy a Credo senkit ne érdekeljen. :)

Somogyvár környékének bejárása előtt teszünk egy betérést Bodrogra, ahol a volános LBV-427 és egy MDR-565 névre hallgató maszek O345-ös fogad. Öreglakra megint csak a legjobb időpontban érkezünk, a vasúti menetrend szerint 10 percen belül érkezik a személyvonat. Meg kell állapítanunk, hogy az itteni hely nem a legtökéletesebb a megörökítésre, de emlékeim szerint úgy kanyarodik a vasút, hogy Somogyvár előtt a hídnál jó lesz a szög. Éppen ezért rohamtempóban megörökítjük az itteni 415-öst, ami a korábban EOR-241 névre hallgató MJP-469 volt. Nem sok régi fényezésű 415-ös van már a megyében.

Számításaim bejöttek Somogyváron, éppen érkezésünk alatt eresztik a sorompót. Rohanás a hídhoz és megjelenik a háromkocsis Bz szerelvény. Tökéletes. :)

Somogyváron az elengedhetetlen AFF-694, mögötte pedig a helyi maszek 200-as Setrája, az MKS-208. Néhány éve itt még 256-os állt. Sóhaj. Sajnos a kukoricaföld mellett nem volt kint a HCR-104, pedig nagyon szép napos-ajtótlan fotó készült volna ilyen háttér mellett. Nem lehet mindig minden tökéletes.

A nap már kezd alacsonyan járni, én pedig alig tudom felfogni, hogy még nem ment le és már itt tartunk az útvonallal. Lengyeltótiban rövid pihenő, tankolás és GHB-058, innen pedig már erőteljesen hazafelé tartunk a Balaton déli partján. Nem gondoltam, hogy még itt is tudunk fotózni. Földvár felé félúton, Fonyódon sem 260-as áll már, mint régen, de legalább Credo. A mai típusarányra azért egy rossz szavunk sem lehet.

Jönnek szépen, sorban az összenőtt települések, a turistaszezonnak vége, az utcák kihaltak. Mellettünk vasútépítő géplánc, előttünk pedig GSM-310 Balatonbogláron. Az LLN-873-ról nehéz eldönteni, hogy melyik faluhoz tartozik, a külső telephely utcája nagyjából Boglár és Lelle határán fekszik. Balatonlellén felmegyünk a városházához a "nyóclábú" Rábáért, a Kapososak sajnos eddig kimaradtak az életemből.

Környékbeli barangolásaim alkalmával nem először fájt a fogam a kötcsei 256.42-re, ennek reményében néztünk be Balatonszárszón a vasútállomásra. Örömmel vettem tudomásul, hogy még mindig van annyi fény, hogy egy vállalható kép készüljön róla, 14 órával ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy állvány nélkül fogunk fotózni Szárszón is. Keep kalm and like-old a DUD-874-et. :)

Szárszó főutcáján még belefutottunk a DRV szerződéses autóba, ami az ENP-937 volt. Hajjajjjj, mit fotóztunk volna itt két-három éve...

Balatonföldvár az utolsó hely volt, ahová még írtam autókat, de már akkor sem gondoltam, hogy ez még mindig bele fog férni a napba. Az utolsó fényekbe és egy ablakpárkányba kapaszkodva lefotózzuk a habot a tortán, ami Credoból HFL-397-té változott. :)

Néhány órával később, nagyjából 16 óra vezetés és 730 kilométer megtétele után fejeztük be az utat, ismételten nagyszerű emlékekkel, kellemes tapasztalatokkal és gyönyörű fotókkal lettünk gazdagabbak.

(c)bobalt 2006-2014
www.volanosoldalak.hu